A kezdetek
1972 őszén néhány erőműves fiatal és gyöngyösi úszó kezdeményezte az egyesület megalakítását. A Gagarin Hőerőmű Vállalat támogatást nyújtott ehhez, hiszen víz alatti berendezéseinek karbantartásához elengedhetetlen volt a búvárok közreműködése. Így az erőmű biztosította az induláshoz szükséges feltételeket, az első felszereléseket.
Az alakuló ülésre a városi Tiszti-klubban került sor.
A búvársport ismereteinek elsajátítására, versenyzésre akkortájt elsősorban a Magyar Honvédelmi Szövetség keretein belül volt lehetőség, így egyesületünk is így kezdte meg tevékenységét, először az egri Dobó István Búvár Klub kihelyezett tagozataként, majd első klubtitkárunknak, Lukács Dezsőnek és az őt követő Bozsik Istvánnak köszönhetően 1981-től önállóan.
Rövid idő alatt egyre több fiatal kívánt bepillantást nyerni a búvárkodás rejtelmeibe, elkezdődött a szabadidős búvárkodás megszervezése. Merültünk a strandon, s a környező bányatavakban.
Az MHSZ részéről felmerült az az igény, hogy részt vegyünk a sorköteles katonák oktatásában, a harckocsizók búvárképzésében. Ehhez szükség volt a tapasztalati úton megszerzett ismeretek mélyítésére, rendszerezésére. Segédoktatói minősítést szerzett Milibák József, Házler József, Széles János, Rónai Ernő, Kardos István és Groszmanek György, aki az oktatás szervezéséért is felelt.
1975-től veszünk részt búvárversenyeken, eleinte uszonyosúszó, majd tájékozódási búvárúszó szakágakban is. Ebben az időben Borbás István, Kardos Judit, Munkácsi András, Szabó László és Szarvas Katalin képviselte az egyesületet a megmérettetéseken. Felkészülésüket gyakorlatilag önállóan végezték, majd a későbbiekben az akkori Gyöngyösi Energia Sportegyesület úszóedzőinek segítségével. 1975 végén Horváth Miklós segített elindítani a szakszerű edzésmunkát, és Tóth László kezdte megszervezni a valódi búvárúszó edzéseket.
A Műszaki tevékenység mellett immár Versenyport szakosztály alakult meg, ezzel szétválasztva a két tevékenységet, és mozgásformát.
1979-ben először kerül megrendezésre az AVAR Kupa országos uszonyosúszó verseny, a klub szervezésében, melyen akkor az ország valamennyi búvárklubja indított versenyzőt.
A műszakis búvárok biztosították az anyagi hátteret. A víz alatti munkáink során ellenőriztünk gátakat, csővezeték fektetést, cseréltünk tolózárakat, emeltünk ki elsüllyedt autót. Szereltünk fel különböző tömítéseket, tömítettünk zsilipeket. De kerestünk vízbe „esett” jegygyűrűt, telefont és csónakmotort is.
1981-ben klubunk végre megkapta az önálló működési engedélyt, és ez fokozott fejlődési lehetőséget biztosított számára. Az edzői feladatok ellátásával Bán Adrienn vizsgázott úszóedző lett megbízva, a versenyzői létszám 24 főre bővült, és jelentős szakmai edzésmunka kezdődött el.
A 1980-as évek közepén érte el a tájoló szakág legkiemelkedőbb sikereit. Tengely Sándor személyében ’83-ban a klub első magyar válogatott kerettagját ünnepelhettük és ’85-ben először tájékozódási versenyként rendeztük az AVAR Kupát az ecsédi tavon. Ebben az évben az ifjúsági országos bajnokságon a klub csapata aranyérmet szerzett. E korszak kiemelkedő versenyzői voltak: Molnár Gábor, Tóth Péter, Házler Tamás, Nagy Zoltán, Pick Ronald és Novák Róbert.
1989-ben búváraink, (Széles János, Tengely Sándor és Groszmanek György) részt vettek az első, nemzetközi minősítést adó búvártanfolyamukon, NAUI Open Water Diver kártyát szereztek. Széles János, egy megbetegedés következtében váratlanul kiesett a klub vezetéséből és hatalmas űrt hagyott maga után. További nehézséget okozott még ekkor az MHSZ megszűnése, és az azzal járó vagyonátadás, valamint a rendszerváltásból adódó gyors törvényi változások. Az erőmű privatizációja kapcsán megszűntek az addig biztos anyagi hátteret adó munkáink is.
Létrehoztuk új Alapszabályunkat, és az év végére összehívott közgyűlés egy öt fős vezetőség élére Kardos Istvánt választotta klubelnöknek, aki azóta is betölti ezt a posztot.
1990-ben Mátrai Erőmű Búvárklub néven bejegyezték egyesületünket.
Alkalmunk nyílt a következő években néhány munkát elvégeznünk a Paksi Atomerőműben – az ottani búvárok meghívására, a Gyöngyösi Déli-tónál, a monoki tározótónál, és különböző víztornyoknál is, ezáltal ismét megerősödött nemcsak a víz alatti munkavégzés, hanem az erőművön kívüli alpintechnikai tevékenységünk is. Lógtunk víztornyokon, magas házakon, festettünk, ellenőriztünk kéményt, kilátótornyot és mindenféle magas szerkezetet. De tartottunk bemutató mászást a toronyház oldalán is, és jó néhány alkalommal építettünk mászófalat a városi rendezvényeken. A köteles munkák végzéséhez szükség volt a megfelelő szakmai végzettségre is, így tizenketten tettek sikeres barlangjáró I. vizsgát.
Ez egy új sportág bekerüléséhez vezetett a búvártevékenység mellett, ez pedig a barlangászat. A barlangászat által már annyira kibővült a szabadidős és rekreációs tevékenység, hogy egy új szakosztályt is létre kellett hozni, ez lett a Szabadidősport Szakosztály.
A ’90-es évek és 2000-es években a versenysport és a szabadidős tevékenység egyre erősebb lett, mindez köszönhetően a Műszaki Szakosztály hatható anyagi támogatásának köszönhetően. Világcsúcsok, nem hivatalos Guinness rekord, egyre több és több országos, valamint nemzetközi sikerek váltak a búvárklub névjegyévé.
2011-ben rendezhettünk először uszonyosúszó országos bajnokságot szenior korosztályban Gyöngyösön, és ekkor érte el a klub szervezésében úszók létszáma a 90 fő fölötti létszámot.
2012-ben megkaptuk az uszonyosúszó Diákolimpia döntőjének rendezési jogát, amelyet évről-évre a klubunk rendez meg Gyöngyösön a Dr. Csépe György Uszoda és Termálstrand 50 méteres nyitott medencéjéban.
2020… Ezt az esztendőt mindenkinek mélyen emlékezetébe véste a COVID-19 világjárvány. A járvány megfékezésére hozott szigorító rendelkezések fenekestül felforgatták egyesületünk sportolóinak életét, és természetesen a felkészülését is. Uszoda bezárás, karantén, ki oltott, ki nem, hányan lehetünk együtt, hazai és nemzetközi versenyek elmaradása és az ezekkel járó folyamatos bizonytalanság erős bélyeget nyomott az ifjú sportolók lelkére, edzésmunkába vetett hitükre. Az egyesület sportéletében résztvevők szempontjából egymást váltogatták a félig aktív, aktív és inaktív időszakok, otthoni és uszodai edzések, amelyek szervezése eddig ismeretlen feladatot rótt sportolókra, edzőkre egyaránt. A szigorú feltételek mellett megrendezett országos bajnokságon 33 aranyérmet szereztek versenyzőink.
Egyesületünk a fenntarthatóság és közösségi értékek mentén tovább erősítette együttműködéseit társadalmi és gazdasági partnerekkel, megőrizve anyagi stabilitását. A műszaki búvárkodás és a szabadidősport mellett immár a környezetvédelmi szemlélet is központi szerepet kap, aktívan részt veszünk helyi vízminőség-javító és természetvédelmi programokban.
A Mátrai Erőmű Búvárklub így mára nemcsak a magyar búvársport egyik meghatározó bázisává vált, hanem egy olyan dinamikusan fejlődő közösséggé, amely világszínvonalú eredményei mellett példát mutat a fenntartható és értékteremtő sportélet terén is.
A Mátrai Erőmű Búvárklub négy, egymást erősítő pillérre épül egyesületi szinten:
- Világszintű versenysport
- Műszaki búvárszakértelem
- Közösségi és szabadidősport
- Minőségi búvároktatás
Célunk biztosítani, hogy világszínvonalon teljesítő fiatal sportolóink anyagi okok miatt ne essenek ki a rendszerből, és hogy a Mátrai Erőmű Búvárklub a következő évtizedekben is a magyar búvársport egyik meghatározó bázisa maradjon.
Fontos számunkra az értékalapú, hosszú távú partnerségek kialakítása olyan vállalatokkal, szervezetekkel, amelyek számára fontos a teljesítmény, a közösség és a társadalmi felelősségvállalás.